Kedves Csapattársak!
Az utóbbi hetekben, hónapokban már többször is megfogalmazódott bennem, bennünk, hogy mit tegyünk a Boiler CF eredményes szereplése szempontjából kulcsfontosságú ügyben. Ez pedig az edzések látogatottsága, illetve azok hiánya. A heti két alkalommal szervezett teremfocikon ugyanis csupán öt-hat játékos (Csabi, Zoli, Sámpi, H.Gabi, Lanya, Joci, illetve jómagam) veszünk részt rendszeresen, a többiek csupán alkalmanként vagy egyáltalán nem. Nem is egy olyan csapattársunk akad, akit az egész téli holtszezonban nem látunk, a tavaszi rajtnál azonban ott toporog játéklehetőségre várva. Nos, ez így nem megy. Hiába gyakorlunk ugyanis becsülettel, ha a védekezésben, illetve támadásban tapasztalt összeszokottság és hatékonyság a bajnoki meccseken csupán akkor köszön vissza, ha az edzésekre rendszeresen járó ötös van a pályán. Ennek így tényleg semmi értelme, ráadásul egyikünk sem Lionel Messi, hogy a technikai és fizikai hiányosságokat kellőképp szemléltessem. Ezt csupán azért tartottam fontosnak leírni, mert a tegnap esti teremfoci után megegyeztünk, akire nem számíthatunk az edzéseken, arra fájó szívvel ugyan, de nem szívesen számítunk a bajnokságban sem. Persze félreértés ne essék, nem fenyegetőzni akarok, sokkal inkább mindenkit rádöbbenteni arra, hogy futballcsapat mivolta mellett baráti társaságként is működő Boiler CF-et nem lehet ennyire leszarni. Bízom abban, hogy mindenki a helyén kezeli ezt azt üzenetet, s a sértődés meg mindeféle szövegek helyett inkább focizunk egy jót együtt. Mert alapvetően erről szólna az egész történet...
szpd