Egy ifjú kapus szenvedései...

Sziasztok!

Most, hogy végre sikerült rájönnöm, hogy miként lehet beírni a blogra, írok néhány sort a csapattal kapcsolatos érzéseimről.
Mindenesetre rövid leszek. Én az összes meccsen igyekszem a maximumot kihozni magamból, legyen az ellenfél a parasztválogatott Jónás Fc, vagy a pályán száguldozó spílerekből álló Júúúj. Hellyel-közzel összejön, vagy nem? Legutóbb a Szabó Z-nek mondtam, hogy egyszer legyen már egy olyan meccs, ami után azt mondjátok: kurva szarul védtél Szendi, még az a szerencse, hogy nyertünk eggyel... Én csak ennyit szeretnék.
Most nem állok neki véleményt mondani azokról, akik basznak meccsre járni (bár erőteljesen osztanám őket), csak annyit mondok zárszóként, hogy minden vesztes meccs után meghalok egy kicsit a pályán...:-(

Szendi

Ui.: SzPD! A blog forgalma nem feltétlenül egyenesen arányos a csapat teljesítményével...